Két dolog kell ahhoz, hogy igazán élvezze valaki Orosz Dénes új zenés vígjátékát a Hogyan tudnél élni nélküled című magyar musical-filmet: romantika és a Demjén-slágerek szeretete. Mindkettőből kapunk ugyanis vödörszám. Felcsendülnek a nagy Damjén-slágerek, a címben szereplő dal mellett: az El kell hogy engedj, a Várj míg felkel majd a nap, a Szerelemvonat és például a Mikor elindul a vonat. Azt hiszem ezen a ponton kell bevalljam: soha nem rajongtam Demjén Rózsi dalaiért, ám a film mégis tetszett.

A kép forrása: hamuesgyemant.hu

Az alaptörténet egyszerű: adott egy gyermekeit egyedül nevelő nő, akinek titkos ifjúkori naplóját egy nap megtalálja felnőtt lánya Lili (Varga-Járó Sára). Az összesen három gyerkőc ekkor összeül és felolvasnak a naplóból. Kiderül, hogy édesanyjuk a 90-es években nem egészen az a nő volt, akinek hitték. Bulizott és 1994 nyarán a Balatonon megismert egy fiút, aki aztán élete nagy szerelme lett.  Egy fiút, egy bizonyos Gergőt (Ember Márk) aki nem az apjuk. A napló olvasása közben megelevenedik előttünk egy történet a film valódi cselekménye, miközben (kissé érthetetlen okból) folyamatosan CSAK Demjén Ferenc dalokat hallhatunk. (Nem a 90-es évek slágereit, nem a diszkó-korszak legjobbjait, hanem kizárólag Demjén-nótákat. De lépjünk is ezen túl.) A rendezést dicséri, hogy minden jelenet összhagban van az éppen hozzá felcsendülő Demjén-dallal: amikor például vonaton vagyunk akkor szól a "Mikor elindul a vonat" amikor meg nagyon szenved a szerelmes pár, akkor az "El kell, hogy engedj" ... stb, stb.

A kép forrása: www.story.hu

Kapunk egy csiptenyi humort egy kis Marics Peti féle vagánykodást és rengeteg romantikát. Ember Márk kitesz magáért, bár a tánc annyira azért nem megy neki. Nagyon nagy pozitív meglepetés viszont (számomra legalábbis, mert korábban nem ismertem a művésznőt) Törőcsik Franciska a legfőbb karakter, Eszter bőrében. Valahogy sugárzik végig és átütő a jelenléte minden felbukkanásakor. Ugyancsak nagyon tetszett Lili szerepében Varga-Járó Sára. Remélem mindkettejüket látjuk még nagyon sok remek filmben.

A kép forrása: kisalfold.hu

A zárás tartogat némi meglepetést, amit nem lövök le, de happy end lesz természetesen egy aprócska csavarral. A végső mérleg: egy szórakoztató, életvidám, romantikus, zenés vígjáték melynek óriási pozitívuma a 90-es évek hangulatának megidézése és a balatoni nyarak buli-hangulatának nosztalgiája (40 plusszosoknak főleg). Nem beszélve a Demjén-fanatic rajongók fan-service "kielégítéséről" tucatnyi slágerrel. 

Varga-Járó Sára. A kép forrása: kultura.hu

A magam részéről élveztem, kikapcsolt és tetszett két tehetséges magyar színésznő játéka is, akikről nagyon remélem, hogy hallok még. Értékelésem 4 csillag (az 5-ból). Mindenkinek ajánlom. 

A Valami Amerika filmek és a Kincsem rendezője, Herendi Gábor újabb remek vígjátékkal ajándékozta meg rajongóit Futni mentem címmel. A hazai mozikban éppen most megtekinthető komédia főszerepeiben Udvaros Dorottya mellett Lovas Rozi, Tenki Réka, Csányi Sándor, Trill Beatrix, Schmied Zoltán és Ember Márk látható. Maga az alapsztori ugyan vicces de nem különösebben érdekes ám az alakítások, párbeszédek és karakterek nagyon feldobják a végeredményt. A nagy karácsonyi lakomák és punnyadás előtt mindenképp szórakoztató kikapcsolódást nyújt  a megtekintése kedvenc mozinkban.

A kép forrása: www.port.hu

A film egyébként Martin Horsky cseh rendező filmjének, a "Nők ha futnak" (Ženy v běhu) magyar változata. A producer Kárpáti György egy kimondottan alacsony költségvetésű vígjátékot tervezett, melyhez állami támogatás nem érkezett viszont alig 20 nap alatt egy 50 fős stábbal készült el. Sikere már most egyértelmű a magyar mozik jegypénztárainál. 

A történet középpontjában a Hajdú család áll: apuka (Csuja Imre), anyuka (Udvaros Dorottya) és a három felnőtt leányzó: Dorina (Tenki Réka), Kata (Lovas Rozi) és Emma (Trill Beatrix). Egy nap az apa váratlanul meghal (rögtön a film első 5 percében), a felesége pedig (Udvaros Dorottya) elhatározza, hogy így is teljesíti elhunyt férje utolsó nagy bakancslistát tervét: lefutja vele (hamvaival) a maratont. Konkrétan úgy tervezi, hogy a hamvakkal a hátizsákjában, de a lányaival együtt, mégpedig a 42 kilométeres táv egy-egy szakaszánál váltva egymást. A lányok eleinte nem repesnek az ötlettől, de végül különböző okokból beadják derekukat. Dorina (a legidősebb lány, aki ügyvéd) édesanyjuk iránti tiszteletből vállalja a dolgot, Kata (a középső lány) azért mert fogadást köt párjával: ha sikerül neki, akkor a férfi elveszi végre feleségül, Emma pedig (a legkisebb lány) belezúg a futó-edzőbe, Mátéba (Ember Márk) így a kialakuló kapcsolat miatt vesz részt az egészben. Közben furcsa szerelmek is szövődnek, például Dorina és a szomszédban lakó rendőr-ezredes (Csányi Sándor) illetve a lányok édesanyja, Vera és az orvos Sándor (Trokán Péter) között. 

A Futni mentem egy szellemes kis vígjáték, mely kiváló kikapcsolódás minden korosztály számára. Erőssége a különböző karakterek vicces és szórakoztató megjelenítése, színvonalas alakításokkal. Nekem legjobban Tenki Réka - Csányi Sándor páros alakítása jött be, akik színes karaktereket alakítanak és miközben figuráik pikáns kalandba keverednek egymással, afféle "se veled se nélküled" viszonyt hoznak létre egymással. Közös pont a munkájuk (egy jogász és egy rendőrtiszt) illetve egy nagyon aranyos kb 10 éves kislány: Panni (a rendőrtiszt lánya), akiért mindketten rajonganak.

A film minden korosztály számára szórakoztató. Értékelésem: 4 csillag, mert egy többször is megnézhető vicces romantikus helyzetkomikum, mely garantáltan jobb kedvre derít, ha megnézed.

A 61 évvel ezelőtt, 1963 november 22-én, Dallasban meggyilkolt John F Kennedy amerikai elnök elleni merénylet napjainkra az egyik legismertebb összeesküvés elméletté nőtte ki magát. Nagyon sokan mondták már el véleményüket az esetről, többek között Oliver Stone Oscar-díjas rendező is, a méltán híres, 1991-es JFK - A nyitott dosszié című filmjével. Noha 1964 szeptemberében a Warren-bizottság (Earl Warren főbíró elnökletével) azzal az egyértelmű döntéssel zárta le a vizsgálatokat, hogy a gyilkosságot a merénylet napján letartóztatott Lee Harvey Oswald magányos merénylőként követte el (és őt magát is magányos gyilkos likvidálta, Jack Ruby személyében), az amerikai lakosság nem hitte el, hogy valóban így lett volna. Oliver Stone erre a kételkedésre építette 1991-ben filmjét, mely érdekes végkövetkeztetéssel zárul.

A kép forrása: nofilmschool.com

A film legvégső konzekvenciája az, hogy a Kennedy megölésével vádolt Lee Harvey Oswald valójában csak balek volt, akit bűnbaknak használtak fel az igazi tettesek. Hogy kik voltak a valódi tettesek és kik lehettek megbízóik? Stone filmje szerint Kennedy igazi merénylői a hadsereg és/vagy CIA profi emberei lehettek, akiket a Kennedy-politikát ellenző legfelsőbb republikánus körök (katonai parancsnokok, CIA vezetők és fegyvergyárosok) bíztak meg az elnök megölésével. Az indok: Kennedy ki akarta vonni az amerikai erőket az éppen csak elinduló vietnami háborúból (noha korábban ő maga irta alá odaküldésüket) és egyéb kérdésekben is megegyzést kereső, békepárti és hidegháború-ellenes politikára törekedett. 

A kép forrása: hollywoodreporter.com

A film központi karaktere egy valós személy: egy new orleansi ügyvéd, bizonyos Jim Garrison (Kevin Costner), aki 1967-ben valóban kezdeményezte a Kennedy-merénylet alaposabb újbóli kivizsgálását. El is indult a vizsgálat, majd egy per is, melyben a new orleansi ügyész egyik vádlottja egy bizonyos Clay Shaw volt (Tommy Lee Jones). Ám a per felmentette végül Shaw-t, így hivatalosan is megmaradt a magányos merényló teóriája és Oswald mint főbűnös. Garrison három könyvet is írt a témában, Stone filmje nagyrészt ezekből merítkezett filmje elkészítésekor.

Kiemelkedő alakítást láthatunk Donald Sutherlandtől, aki a rejtélyes X hivatalnok bőrébe bújva mondja el a film legvégén, hogy milyen körök rendelték el és milyen okok miatt az elnök kiiktatását, illetve említésre méltó még Joe Pesci aki az egyik kulcsfigurát alakítja.

A kép forrása: port.hu

Kiváló a rendezés, mely fokozatosan ébreszti fel a nézőkben a kételkedést a hivatalos verzió iránt, kezdve azzal, hogy Oswald képes lehetett e egyáltalán azokra a bizonyos lövésekre (főleg mesterlövészi képességei, az újratöltés gyorsasága és a pontosság tekintetében) Garrison nyomozása egymás után tárja fel az ügy ellentmondásait és világít rá arra, hogy a végzetes napon nem csak a letartóztatott Oswald nyitott tüzet az elnöki autóra, hanem a kerítés felől is érkeztek lövések (és valójában ezek oltották ki az elnök életét). Kiderül az is, hogy a tanúkat befolyásolták, sőt egyeseket megfenyegettek vagy eltűntettek (mely tetteket csak nagyon magas szintről rendelhettek csak el).

További érthetetlen furcsaságok is előtérbe kerülnek, mint az eltűnt boncolási jegyzőkönv, az elnök biztonságáért felelős szolgálatok sorozatos mulasztásai aznap, illetve hogy Osawldot gyanúsan gyorsan fogták el (már 82 perccel a merénylet után) viszont 48 órával később sem hallgatták ki. Ráadásul azt sem sikerült senkinek eddig megmagyarázni, hogy miként lőhette le Oswaldot a helyszínre érkező Ruby, 70 állig felfegyverzett rendőr előtt a rendőrség alagsorában. Megannyi érthetetlen dolog, melyek így együttesen a mai napig kétségeket ébresztenek mindenkiben arról, hogy mi is történt valójában azon a végzetes napon 1963 november 22-én.

A tisztánlátást pedig nagyon megnehezíti a tény, hogy az USA két kulcsszervezete az FBI és a CIA egyformán ellenérdekelt volt Kennedy kapcsán, hiszen Allen Welsh Dalles CIA igazgatót maga Kennedy váltott le korábban, John Edgar Hoover FBI vezető pedig éppen a merénylet idején várta leváltását. Enyhén szólva sem voltak tehát Kennedy támogatottjai. Ugyanakkor mindketten részt vettek a merénylet kivizsgálásában, annak dacára is, hogy objektivitásra (az említettek miatt) a legkevésbé sem lehetett számítani velük kapcsolatban.

A kép forrása: britannica.com

Stone filmje kiváló érzékkel veszi sorba az ügy különlegességeit és rejtélyeit, több szemszögből is megvilágítva az eseményeket (néhol értékes archív felvételekkel). Láthatjuk a híres Zappruder képkockákat is, melyeket teljesen véletlenül egy Abraham Zapruder nevű néző rögzített a kritikus napon a merényletről.

A JFK az egyik legjobb összeesküvés-film, amit valaha láttam. Értékelés természetesen legalább 4,5 csillag, mindenkinek ajánlom, aki szereti a rejtélyeket és a tekervényes nyomozós sztorikat, illetve érdekli a Kennedy-merénylet legvalószínűbb forgatókönyve.

Mindig kedvencem volt az Alien-franchise, többször is láttam az eddig elkészített fejezeteket (mind a nyolcat) még a kevésbé jól sikerült versus-részeket is. Az abszolut favorit a két klasszikus epizód: az 1979-es A nyolcadik utas: a Halál és az 1986-os A bolygó neve: Halál. Ezekkel majdnem egy sorban említeném a Prometheust (2012-ből) mert szerintem egy nagyon érdekes (és jól kidolgozott) eredettörténettel áll elő. Ezek mellett a David Fincher rendezte Alien 3 tartozik a kedvenceim közé, főleg sajátos képi világa miatt (a teljesen lepusztult börtönbolygóval a maga fémesen szürke stílusával).

A kép forrása: port.hu

Amelyek kevésbé tetszettek eddig, azok az Alien 4., a Covenant és persze a versus-részek. A most megjelent legújabb epizód, a Romulus megelőzi nálam a sereghajtókat, és a Prometheus mögé sorolódik be. Tetszik benne a vizuális világ: jó a nyitójelenet bolygója és az űrbázis is. Tetszik, hogy van értelmes magyarázat arra, hogy miként kerülhettek xenomorfok az elhagyott űrállomásra, ahová a fiatalok érkeznek az alvókapszulákért.

Az egész sztori jól átgondolt (a zárójelenetet leszámítva), a legtöbb jelenet hihető. Az számomra is kicsit furcsa, hogy szinte csak huszonévesekből áll a főszereplőgárda, viszont a központi karaktert alakító Cailee Spaeny szerintem egyáltalán nem nyújt rossz alakítást. A facehuggerek picit túltolták, sokkal izgalmasabb lett volna az egész több valódi Aliennel. Az sem annyira jött be nekem, hogy a szintetikus csávó (David Jonsson) hol ide áll, hol oda, annak megfelelően, hogy éppen melyik lemezt töltik fel neki. Ash visszahozása mint Rook gyenge fanservice a hardcore rajongóknak, de szerintem teljesen felesleges. Bár a 2020-ban elhunyt Ian Holm újraélesztése vizuális szempontból jól sikerült. A zárás sem túl eredeti az óriás hibrid lénnyel (mely kb 5 perc alatt növekszik a plafonig), de elismerés érte a 231 centis Bobróczky Róbertnek, aki vállalta, hogy CGI-mentesen a megjelenítse a lényt.

A kép forrása: screenrant.com

Mindent egybevéve a franchise egészében középtájra teszem a Romulust, mely nálam jobb, mint például a nagyon gagyi Covenant a furulyázó szintetikusokkal és az Alien 4. a világűrbe kipréselődő ember-xeno hibriddel. Tőlem 4 csillagot kap Fede Alvarez filmje, és kb. 75%-ot. Elvoltam vele, és biztosan újranézem majd.

Mindig az élet árnyékos oldalán éltem, többnyire csak a sötétet ismerve. De ahogy Babits mondja: "lettem ami lettem" és én hozzáteszem: "vagyok aki vagyok". Soha nem voltam Isten kegyeltje, soha nem sikerült a simább úton járnom, de kedvenc mondásom szerint: "Lumina in tenebris clariora sunt" - Sötétben tündöklőbb a fény /Quintilianus/

Ami a filmeket illeti: mindig a hitelességet keresem és őszintén írom meg véleményemet, még akkor is ha az szembe megy a mainstream közvélekedéssel. És gyakran van így. Egyébként éppen úgy 1-től 5 csillagig értékelek mint ahogyan a mafabon szoktuk. Hogy mit jelent a blognév: a dewerz? Az az én titkom marad [egy szójáték, mely fontos jelentést hordoz számomra]. :) Ha írnál nelkem, a címem: deverzv@gmail.com.